MosolyPlázaBlog

  Zserbó golyó: - 15 dkg. aszalt sárgabarack - 15 dkg dióbél - 2 evőkanál rum - 2 evőkanál porcukor - 1-2 evőkanál baracklekvár -25 dkg étcsokoládé Elkészítés: A diót aprítógépbe szoktam tenni, ledarálom, majd az apróra vágott aszalt sárgabarackot is hozzá teszem és tovább darálom.  Keverőtálba teszem, és hozzá adom a  porcukrot a sárgabarack lekvárt, és a rumot. Összekeverem, és egy nagy golyó masszába jól összegyúrom. Berakom kb 30-60  percre a hűtőbe. Kis golyókat formálunk belőle. Felolvasztjuk vízgőz fölött az étcsokoládét. Leszedjük a gőzről és temperáljuk, hogy fényes csokit kapjunk. A golyókat belemártjuk a csokoládéba, úgy hogy az egész golyót bevonja, csepegtetőre, vagy tányérra rakjuk, és hűlni hagyjuk. Mielőtt kihűlne a csokoládé megszórom tört dióval, vagy ezüst/arany ehető gyönggyel. Ha megdermedt a csokoládé, kis bonbon papírba rakom. Tippek: Ha nincs kedved a vízgőzzel bajlódni, a csokoládét rakd mikróba, csak arra figyelj, hogy 1 percen belül ve...

Minden vágyott eseményt megelőz egy izgalmakkal teli várakozás. Gyerekként alig győztük kérdezgetni, mennyit kell még aludni, hogy eljöjjön végre a születésnap, a nagyi látogatása, vagy a mikulás, de az összes jeles nap közül legtürelmetlenebbül kétségtelenül a karácsonyra készültünk.      Ez az időszak az advent, aminek mai elnevezése latin eredetű és az úr eljövetelére utal, emiatt néhol “úrjövet”-ként is emlegetik. Kezdetektől kéz a kézben jár a karácsony ünneplésével, együtt terjedtek el a világon néhány száz év alatt. A pontos periódust még VII. Gergely pápa jelölte ki - ennek ellenére ő nem a naptáras Gergely pápa volt - méghozzá úgy, hogy origója a Szent András napjához legközelebbi vasárnap legyen a vége pedig december 25.-re, azaz karácsony napjára essen. Akkoriban még harangszóval jelezték a szakasz kezdetét. Az ünnepekre való felkészülés, a karácsonyi várakozás mellett az egyre hosszabbodó estéken jól esett meggyújtani családi körben egy-egy gyertyát, a mel...

        Magyarországon bizony nem csak Kevin nélkül elképzelhetetlen a karácsony, hanem a csillogó papírokba csomagolt, fenyőágakon csüngő édességek nélkül is. Kinek ne csengene még a fülében a sztaniolpapír halk zizgése, ahogy gyerekként a felsőbb ágak felé nyújtózkodva, észrevétlenül próbálja kicsenni az utolsó zseléset a csomagolásból? Ezeket a sosem múló emlékeket a legenda szerint egy francia cukrászinasnak köszönhetjük, aki egyszer csak szerelembe esett, ám szerény jövedelemforrásai miatt kénytelen volt kreatív módját választani a hölgy lenyűgözésének. Apró bonbonokat csent el a cukrászüzemből, amiket kedves üzenetekkel teleírt papírosba csomagolt, majd ezt beborította egy újabb, immár elegánsabb réteggel, hogy elrejtse művét a kíváncsi szemek elől. Később a mester lenyúlta az ötletet, és így kezdték el nagyüzemben előállítani az ekkor még csak csokoládét rejtő kis csomagokat. Az édesség ezután Németország felé vette az irányt, ottani cukrászmesterek vet...