Szaloncukor-kisokos



       Magyarországon bizony nem csak Kevin nélkül elképzelhetetlen a karácsony, hanem a csillogó papírokba csomagolt, fenyőágakon csüngő édességek nélkül is. Kinek ne csengene még a fülében a sztaniolpapír halk zizgése, ahogy gyerekként a felsőbb ágak felé nyújtózkodva, észrevétlenül próbálja kicsenni az utolsó zseléset a csomagolásból?


Ezeket a sosem múló emlékeket a legenda szerint egy francia cukrászinasnak köszönhetjük, aki egyszer csak szerelembe esett, ám szerény jövedelemforrásai miatt kénytelen volt kreatív módját választani a hölgy lenyűgözésének. Apró bonbonokat csent el a cukrászüzemből, amiket kedves üzenetekkel teleírt papírosba csomagolt, majd ezt beborította egy újabb, immár elegánsabb réteggel, hogy elrejtse művét a kíváncsi szemek elől. Később a mester lenyúlta az ötletet, és így kezdték el nagyüzemben előállítani az ekkor még csak csokoládét rejtő kis csomagokat. Az édesség ezután Németország felé vette az irányt, ottani cukrászmesterek vették át és formálták saját ízlésükre. A máig használt neve is innen ered, ugyanis itt a módos családok az összejövetelek helyszínén,a szalonban kezdték kínálni az egyesével csomagolt bonbonokat vendégeiknek. Innen már csak egy ugrásra volt Magyarország, ahol befejezte hódító útját a Jókai Mór által csak “szalonczukkedli” néven emlegetett édesség. 

        Persze mi magyarok is hozzátettük a magunkét, de leginkább Stühmer Frigyes, aki elsőként kezdte meg a sorozatgyártást gőzüzemű csokoládé műhelyében, először csak pucér fondantként, később már kakaómasszába mártva. Maga a nyalánkság is nagyon finom volt, de az igazi értékét mégis a csomagolás adta, és mi voltunk az elsők, és talán az egyetlenek a világon akik felismerve ezt a fenyőfáink ágaira aggatuk őket. A kevésbé tehetős családok az ünnepek végeztével szépen kisimítgatták a megüresedett papírokat és gondosan elpakolták őket, hogy a következő évben ezeket újra felhasználva díszítsék a házi készítésű bonbonjaikat. A hetvenes években aztán elkészült az első, azóta is megunhatatlan zselés kivitel, de emellett mára már leírhatatlanul sokféle ízből és rengeteg gyártó termékéből válogathatunk, a tradicioális Szamos Marcipánén keresztül egészen a "2021 Év Szaloncukra" díjas Sulyán Cukrászdáéig . És ha már szóba került a házi készítésű szaloncukor, íme egy szinte elronthatatlan vajkaramellás recept, hátha valakinél rejtőzik még megüresedett csomagolás tavalyról! 🙂


Nem kell mást tennetek mint egy lábasba vagy gyorsforralóba pakolni:


- 20 dkg vajat

- 30 dkg barna cukrot

- 2,5 dl minél zsírosabb tejszínt

- 1 pici sót

- és egy kis vaníliát, akár kikapart rúd akár aroma formájában.


Az egyveleget helyezzétek kis lángon a tűzhelyre, és türelmesen, úgy 40-50 perc alatt forraljátok be míg sűrű de önthető masszát kaptok. Ezután egy alacsony peremű hőálló műanyag vagy üveg tálat sütőpapírral gondosan béleljetek ki és öntsétek bele a krémet. Nincs is más hátra mint kihülés után hűtőbe pakolni egy éjszakára, ahol szépen megszilárdul, így másnap már egyforma, falatnyi darabokra vágva csomagolhatjátok is őket a zizgő papírba, és mehetnek a szalonba vendéget várni!


Ha nem szeretnétek otthon bíbelődni vele nézzetek szét a MosolyPlázában, ahová a legjobb minőségű, legváltozatosabb ízű kínálatot hoztuk el nektek! 


  


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Advent - kisokos

Zserbó golyó recept