Advent - kisokos
Minden vágyott eseményt megelőz egy izgalmakkal teli várakozás. Gyerekként alig győztük kérdezgetni, mennyit kell még aludni, hogy eljöjjön végre a születésnap, a nagyi látogatása, vagy a mikulás, de az összes jeles nap közül legtürelmetlenebbül kétségtelenül a karácsonyra készültünk.
Ez az időszak az advent, aminek mai elnevezése latin eredetű és az úr eljövetelére utal, emiatt néhol “úrjövet”-ként is emlegetik. Kezdetektől kéz a kézben jár a karácsony ünneplésével, együtt terjedtek el a világon néhány száz év alatt. A pontos periódust még VII. Gergely pápa jelölte ki - ennek ellenére ő nem a naptáras Gergely pápa volt - méghozzá úgy, hogy origója a Szent András napjához legközelebbi vasárnap legyen a vége pedig december 25.-re, azaz karácsony napjára essen. Akkoriban még harangszóval jelezték a szakasz kezdetét. Az ünnepekre való felkészülés, a karácsonyi várakozás mellett az egyre hosszabbodó estéken jól esett meggyújtani családi körben egy-egy gyertyát, a melegre és fényre való vágyódás kifejezéseként.
Az 1800-es években élt egy Johann Heinrich Wichen nevű úr, az első dokumentált adventi koszorú az ő nevéhez köthető. A teológus alapította Hamburgban az első árvaházat, ahol, hogy megkönnyítse a gyerekek várakozását, egy hatalmas fakereket díszített fel 24 darab gyertyával, nevezetesen 20 fehérrel és 4 pirossal. A hagyományosból minden hétköznap újabbat és újabbat gyújtottak meg, míg vasárnaponként a különleges vörösekre is sor kerülhetett. Maga a kör szimbóluma remekül illett a koncepcióba, mivel már a pogányság is lelkesen használta a gonosztól való védelemre, illetve a rossz szellemek távoltartására. Ezt a formátumot a mai napig használják még néhány német városban.
Az idő előrehaladtával a koszorú mérete csökkenni, anyaga változni kezdett, és a gyertyák száma is négyre redukálódott, az 1950-es években már így terjedt el világszerte. Hagyományosan három, a bűnbánat és megtérés lila színében pompázó gyertya kerül a fenyőágakkal és egyéb díszítőelemekkel bevont szalma karikára, ezek a hitet, a reményt, és a szeretetet szimbolizálják, közéjük egyetlen rózsaszín példány ékelődik ami az öröm vagy más magyarázatok szerint Szűz Mária megtestesítője. Ez utóbbit a harmadik vasárnapon szokás meggyújtani.
Napjainkban már minden elképzelhető színű, formájú, és díszítésű létezik ezekből a koszorúkból, kedvére válogathat bárki aszerint, hogy a hagyományosabb vagy a modernebb, extrémebb verziók felelnek-e meg jobban az ízlésének. Emellett a mai napig sokan szeretik minden évben maguk elkészíteni a sajátjukat, ezzel is még személyesebbé téve a készülődés örömét.
Ha te nem tartozol közéjük kattints bátran a MosolyPláza webáruház linkjére, ahol biztosan megtalálod az otthonodhoz legjobban illőt!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése